Barangolás Skóciában – Edinburgh: Óváros

Barangolás Skóciában – Edinburgh: Óváros


Az elmúlt alkalommal Edinburgh utcáin barangoltunk. Ma egy kicsit szétnézünk az Óvárosban. A legfantasztikusabb az a történelmiség, ami az utcákból, épületekből árad. Aki érdeklődik a történelem iránt (mint például Én) igazi „aranybányára” lelhet.

Az Óváros fénypontját egyértelműen a vár jelenti. Az edinburgh-i kastély (Edinburgh Castle) bazalt talapzaton magasodik a város fölé. Az, hogy főleg erődként, királyi palotaként vagy épp börtönként funkcionált, azt mindig az adott történelmi helyzet határozta meg. A bejáratnál Robert de Bruce és William Wallace szobra fogadja a látogatókat. A vár egyes részei évszázados különbséggel épültek. A kápolna (Szent Margit kápolna) a 12. század óta áll- ez a legrégebbi építmény, a főépületek viszont a 18. és 19 században jöttek létre. A Korona tér (Crown Square) a vár legmagasabb pontja, amit a királyi palota, a nagyterem, a Queen Anne-épület és a Nemzeti Katonai Emlékhely épülete határol.

 

A királyi palota épületében találhatjuk a skót koronaékszereket. A kastély termeit végigjárva rengeteg szimbolikus jelentőséggel bíró emléket találunk. (Nem mellesleg a palota egyik termében született Stuart Mária fia, aki I. Jakab néven uralkodott.) Ma inkább amolyan hadi múzeumnak nevezném, ami tele van fegyverekkel, zászlókkal és katonai relikviákkal. Ugyancsak a főépületben láthatjuk még az ún. „sorskövet” (Stone of Destiny), amin a skót királyokat koronázták, egészen addig, amíg I. Edward angol király el nem rabolta. Még nincs 20 éve (1996), hogy visszakerült Skóciába ez a nemzeti ereklyének számító kő. A várban történő látogatás során ne hagyjuk ki az egy órát jelző puskalövést se, amit óramű pontossággal és nagyon ceremoniálisan végeznek el. A látvány kétségkívül élmény, ám Én egy kicsit „elhúztam a szám”, amikor megtudtam, hogy az egy órai díszlövésnek semmilyen történelmi háttere nincs (Én tudom, hogy nem mindenkinek van egy Hunyadi Jánosa, aki miatt érdemes 11 órakor is harangozni –de akkor is). A lövés oka az időjelzés, és azért egy órakor, mert egy lövés olcsóbb, mint tizenkettő…- lehet, hogy az ilyen történetek miatt hiszik a skótokról, hogy spórolósak.

 

Nyáron a vár a Military Tattoo elnevezésű katonai parádé színhelye, ami innen indul, és nagy városi ünnepségbe torkollik. Több vendéglátóhely és üzlet üzemel a várban. Működik egy oktató központ is diákcsoportok számára a Queen Anne-épületben, itt korhű kosztümökbe öltözött, történelmi fegyvereket viselő közreműködők segítik megismertetni az ifjúsággal a vár históriáját. Szerintem egy fél napot legalább érdemes a várra szentelni, de inkább többet. Én kétszer látogattam el a kastélyba, de mindig úgy jöttem el, hogy már tervezgettem, mikor kellene még egyszer visszajönni.

 

A várból kisétálva az ember akarva-akaratlanul rácsábul a Royal Mile-ra, ami gyakorlatilag, egy valóban egymérföldes útszakasz (1,6 km), amely elvezet minket a Holyroodhouse -palotához. A helyiek csak „High Street”-nek (Fő utcának) nevezik, és az Óváros utcái ebbe a fő sétáló utcába torkollanak. Az évente megrendezett edinburgh-i fesztivál alkalmával a város igazi központjává válik. Turisták, komédiások, utcazenészek nyüzsögnek rajta. A Royal Mile csodálatos elegyét alkotja az ajándékboltoknak, éttermeknek, kocsmáknak és történelmi látnivalóknak, garantáltan nem lehet „csak úgy” végigrohanni rajta. Az utcán végighaladva, elérjük a Parlament teret, ahol megcsodálhatjuk  Edinburgh főtemplomát, a gótikus stílusú Szent Egyed-székesegyházat (St. Giles Cathedral). A templom fő látnivalóit a Bogáncs-kápolna (Thistle Chapel) és annak boltíves, díszes mennyezete, valamit a Preston oldalhajóban álló, faragott királyi pad adja, ahol maga II. Erzsébet is helyet foglal, amikor a székesegyházba látogat. Szintén a téren áll a  Parliament House, melyben 1630 és 1707 között a skót parlament összejöveteleit tartották. Jelenleg a skót igazságügy központja, itt található a legfelsőbb polgári és büntetőjogi bíróság is.

 

A Royal Mile középpontja a The Bridges (Hidak) nevű kereszteződés. A North Bridge (Északi híd) balra, északra vezet az Újváros főutcájára, a  jobb oldali South Bridge (Déli híd) – mely felülről egyszerű utcának tűnik, mindkét oldalán üzletekkel,de ezúttal ne higgyünk a szemünknek, ugyanis itt is hangulatos utcácskák, házak várnak minket, köztük az Edinburgh-i Egyetem Old College elnevezésű épületével. A keresztutcákon túl a Royal Mile a Canongate-ben folytatódik, ami egy városrész neve is egyben, és itt láthatjuk az új skót parlament épületét (New Scottish Parliament). Kicsit ünneprontó módon itt jegyezném meg, hogy Nekem nem tetszik, sőt szerintem nem is illik az óvárosi hangulatú környezetbe.

 

Óvárosi sétánkat a Holyroodhouse-palota és a kissé  romos Holyrood-apátság  megtekintésével koronázhatjuk meg. A palota, amit az 1920-as években újítottak fel a skót uralkodók hivatalos rezidenciája és II. Erzsébet is itt tölt nyaranta néhány napot, igaz csak tényleg egy pár napig tartózkodik a palotában és kizárólag hivatalos célból használja. Emiatt – figyelem! skót humor következik – „Queenie’s time-share”-nek nevezik a viccelődők, amiből Én inkább egy kis élcet hallok ki, miszerint keveslik a királynő által Skóciára fordított időt és figyelmet. A palota királyi ceremóniák helyszíne is, tulajdonosa a brit királyság, fenntartója pedig az udvar erre hivatott szervezete. Amikor éppen sem a királyi család tagjai nincsenek a palotában és nem is ad helyet valamilyen eseménynek, megnyitják a nagyközönség számára is. És persze, mint minden kastélynak, a Holyroodhouse-nak is megvan a maga kísértete. Nevezetesen Bald Agnes (Kopasz Ágnes – igazi neve: Agnes Sampson) szelleme, akit 1592-ben boszorkánysággal vádoltak, majd Holyroodhouse-ban kopaszra nyírtak és kínvallatásnak vetettek alá. A palota kertjei nagyjából 4 hektárt tesznek ki, és a sokkal tágasabb Holyrood parkban helyezkednek el.  Már említettem, hogy a palotához tartozik egy romos, Ágoston rendi apátság is, ami a 12. században épült. Noha az idő nyomai látszanak rajta festői szépsége még ma is vitathatatlan. Korábban olyan művészeket ihletett meg, mint Felix Mendelssohn, akit a nagy skót szimfónia megkomponálására ösztönzött az apátság melankolikus hangulata.

 

Az Óvárosban sétálva rengeteg múzeumot találunk, mint például  a Museum of Childhood (régi korok gyerekjátékait mutatja be), az Edinburgh-i Múzeum (Museum of Edinburgh) vagy a Királyi Múzeum (Royal Museum), egy szóval nehéz kifogyni a programokból. Hogy ezt alátámasszam, következő alkalommal átvisszük szerelmünket az Újvárosba, és ott folytatjuk a barangolást!

További barangolások:

Barangolás Skóciában – Edinburgh

Barangolások Skóciában – Lauriston-kastély, A Forth hídjai, Rosslyn kápolna

Barangolás Skóciában – Loch Lomond és Trossachs Nemzeti Park